Belső Budapest, Farkas lakása, pincehelység December 15. Csütörtök, este
Farkas otthon tesz-vesz, mikor megcsörren a telefonja.
FARKAS:
Remélem a kapu előtt állsz.
AJNA:
Nem, még kell egy óra. Úgy jó lesz?
FARKAS:
Sajnálom, de nem.
AJNA:
Miért?
FARKAS:
Mert már csak fél óráig bírom ki nélküled.
AJNA:
Sietek ahogy tudok.
Farkas leteszi a telefont. Ahogy Balmaztól tanulta, a kettőskereszt lenyomásával átállítja a telefonját. Balmaz felveszi a telefonját.
BALMAZ:
Visszahívlak!
Honték egy pincehelységben vannak a három, Ikeaból ismert férfival, akik egy-egy magasított székehez vannak kötözve.
BALMAZ:
A Csődbiztos volt.
Balmaz kimegy. Mindhármuk pólóra van vetkőztetve. Szemük, szájuk széles ragasztószalaggal leragasztva. Szemere nekivetkőzve, fekete, kézre simuló, bőrkesztyűben áll előttük. Balmaz kint áll az ajtó előtt. Tárcsáz, és a fülére emelt telefonnal várja, hogy Farkas felvegye a telefonját.
BALMAZ:
Ne használj neveket, ne jelölj meg helyszíneket!
FARKAS:
Most beszéltem vele. Egy óra múlva idejön. Szerintem itt is maradunk.
BALMAZ:
Rendben. Más egyéb?
FARKAS:
Semmi.
BALMAZ:
Holnap kereslek.
Balmaz visszamegy a pincehelységbe. Szemere épp a bal szélső fickót veri. Jobbára csak a fejét, de néha egy gyomrost is beküld. A férfi akit épp vernek, minden ütésnél nagyot nyög. Próbál összehúzódni, de a nyakukba vetett hurok, ami a szék háttámlájához van kötve nem engedi. A másik két férfi, rémülten fordítják fejüket a hang felé, és mivel szemük is le van ragasztva, csak találgathatnak, mit történik társukkal. Szemere leáll, csöndben odamegy a középső férfihoz, és gyomorszájon vágja. Az nagyot nyögve összegörnyed, amíg a kötél engedi. A jobbszélső férfin eszelős pánik lesz úrrá. Nyög, ugrál, lekötözött kezét, lábát rángatja, teste vonaglásával megpróbál a székkel együtt odébb vánszorogni, de a szék lábai egy széles fémkerethez vannak heggesztve, mely stabilan tartja a széket. A férfi még mindig a középsőre néz, ahonnan utoljára jött a hang, mikor Szemre hozzá is csendben odalép, és egy balhoroggal keményen lecsap. A férfi feje hátrabicsaklik, majd előre. Mozdulatlan marad, vélhetőleg elájult. Szemere ismét a középsőhöz lép, és megint üt. Az egész hátborzongató jelenetet Hont, Nemere és Balmaz rezzenéstelenül figyeli.
Farkas a konyhában tevékenykedik. Jókora marhaszeleteket klopfol. E mellett különböző színben pompázó zöldségek hevernek az asztalon. Kellemes zene szól, és hogy tovább fokozza hangulatát, egy pohár vörösbort is tölt magának. Jó kedve van, lötyög a zenére, dudorászik. Kortyol a borból.
Az ájult férfira egy vödör hidegvizet zúdítanak. Újra eszmélethez tér. Szemere változatlan intenzitással folytatja az ütleget. Mindhárman annyit kaptak, hogy mellkasuk vérfoltos. Szemere leáll. Lihegve figyeli a három lekötözött férfit. Hátrafordul és Hontra néz. Hont bólint, Szemere leereszt. Hont közelebb lép az erdélyiekhez.
HONT:
Ki akar velem beszélni?
A három férfi felkapja a fejét. Amióta itt vannak, senki sem szólt hozzájuk. A jobb szélső élénken, egész testét bevetve jelez. Szemere odalép hozzá, és letépi szájáról a ragasztószalagot. A férfi felüvölt, miközben a szájában eddig felgyűlt vér kiömlik. Hisztérikusan üvölteni kezd.
JOBB:
Mi a kutyafaszát akarnak tőlünk? Mit akarnak? Kik maguk? Mit akarnak? Tudják kinek dolgozunk mi? Ha ez kiderül, mindenkit meg fog öletni! Engedjenek el! Azonnal engedjene...
Az üvöltésnek egy ütése vet véget. Szemere visszarakja a ragasztószalagot. Hont a fejével int, hogy próbálja meg a bal oldalit. Szemere a Kisfőnökhöz lép és leszedi szájáról a ragasztószallagot.
HONT:
Képes férfi módjára viselkedni?
KISFŐNÖK:
Igen.
HONT:
Bravó. Azt javasolom, hogy ne raboljuk feleslegesen egymás idejét. Gyorsan elmondom mi a felállás, hogy ne kelljen időt pazarolni a gondolkodásra. Én vagyok a jó rendőr, az előbbi pedig a rossz rendőr. Kizárásos alapon, maguk a gyanúsítottak. Ha én kérdezek, maguk válaszolnak. Ha nem válaszolnak, ha hazudoznak, ha félrevezetnek, a jó rendőr távozik, és jön a rossz rendőr. Remélem érthető voltam.
KISFŐNÖK:
Kérdezzenek.
HONT:
Mit csinálnak az áruház éttermében?
KISFŐNÖK:
Oda járunk ebédelni.
HONT:
Maga is hallja?
KISFŐNÖK:
Mit?
HONT:
A rossz rendőr lépteit.
Szemere már üt is. A Kisfőnök fájdalmasan felnyög.
HONT:
Tud magyarul?!
KISFŐNÖK:
Tudok.
HONT:
Akkor miért nem érti, amit kérdeztem?!
Farkas a konyhában zöldséget aprít.
A Kisfőnök lényegesen véresebb az előbbi állapotához képest. Keservesen nyög. Szemere lihegve áll félre.
HONT:
Tehát, arra voltam kíváncsi, hogy mit keresnek nap-nap után az Ikea éttermében.
KISFŐNÖK:
Nyugodt hely... a határon túliak... főleg magyarok jönnek hozzánk... akiknek segítségre van szükségük.
HONT:
Miféle segítségre?
KISFŐNÖK:
Vízum, munkavállalási engedély, magyar igazolvány.
HONT:
Ennyi? Semmi egyéb?
KISFŐNÖK:
Semmi mást nem csinálunk. Esküszöm!
HONT:
És most nekem azt kéne gondolnom, magát már annyira megverték, hogy mindent bevallott, ugye?
(Kisfőnök riadtan emeli a hang felé a fejét, és már össze is húzza magát, és várja a pofont. De nem jön.)
Van egy rossz hírem. Nem ezt gondolom.
KISFŐNÖK:
Esküszöm semmi mást...
Egy gyomorszájra mért ütés vet véget a mondatnak.
HONT:
Nézze barátom. Értelmes embernek tűnt, azt hittem megértette amit kértem magától. A másodosztályú meséi nem érdekelnek. Engem csak az igazság érdekel, de azt nem osztja meg velem. Ismeri azt a kifejezést, hogy fájdalmasan hosszú percek?
Szemere az ölébe térdel, hajánál fogva, hátrafeszíti a fejét, a szájába tol egy kombinát fogót. A felső metszőfogainak egyikére ráfog. Kisfőnök ijedten próbálja kiszabadítani fejét a fogásból. Szemere tőből letöri a fogát.
Farkas a húst fűszerezi. Kellemes zene szól, jókedvűen kortyol a borból.
A Kisfőnök rettenetesen üvölt, szájából dőlni kezd a vér. Mindkét felső metszőfoga hiányzik. Véres a szája, a melle, hasa, és a lába köze.
KISFŐNÖK:
Ne! Kérem ne! Kérdezzen, esküszöm mindenre válaszolok!
Hont hosszan kivár, a Kisfőnök idegesen várja a következményeket.
HONT:
Ismeri a kérdést.
KISFŐNÖK:
Többnyire olyanok keresnek minket akik bajban vannak. Ha valaki nem kapja meg a vízumot, vagy a munkavállalásit, mi megszerezzük neki. Minden hivatalban van pár emberünk, aki bizonyos összegért megszerzi a papírokat.
HONT:
Még mindig nem azt kapom, amiben megállapodtunk.
KISFŐNÖK:
A magyar állampolgárságot is el tudjuk intézni, de az igen drága, kevesen tudják megfizetni.
HONT:
Na, tud maga, ha akar! Mit csinálnak a körözött személyekkel? Nekik hogy szereznek papírokat?
KISFŐNÖK:
Csak akkor foglakozunk velük, ha nem keresi őket az Interpol vagy az Europol.
HONT:
Ezek a körözési listák bizalmas információk. Hogy jutnak hozzá?
KISFŐNÖK:
Mi sehogy. Ha valakinek ilyen gondja van, azt tovább küldjük. De nem tudom hova, csak egy telefonszámot ismerek. Azt felhívom, és megmondják, hova menjen az illető. Esküszöm, hogy csak ennyit tudok! Esküszöm.
HONT:
És ha valakinek munka kell?
KISFŐNÖK:
Nem tudunk munkát adni!
Farkas a begyújtja a legnagyobb gázrózsát, rátesz egy tepsit, majd jókora vajat dob bele. Beleteszi kiklopfolt marhahús szeleteket, amelyek hevesen sisteregni kezdenek. Apróra vágott foghagymát, és friss zöldfűszereket szór a tetejére.
A székekhez rögzített keretek hátsó részén két kerék van. Szemere a Kisfőnökkel szembe helyezi el a másik két férfit.
KISFŐNÖK:
Mit csinálnak? Mit akarnak velem csinálni?
Szemere leszedi a két szemben ülők szeméről a ragasztószalagot. Hunyorognak, majd rémülten tekingetnek körbe. Mivel a szájuk le van ragasztva, csak nyögni tudnak. Szemere lassan közelít a férfiak háta mögül. Egy kábelt húz maga után. A két szembe ülő férfi, hangos nyögésekkel, erős vonaglással is jelzi, valami készül.
KISFŐNÖK:
Mi az? Mi az? Mit akarnak? Könyörgöm, ne csináljanak semmit! Elmondtam mindent! Esküszöm elmondtam mindent!
Szemere ollóval finoman levágja a Kisfőnökről a polót. Felvesz egy izzó hegyű ipari forrasztópákát. A két férfi hisztérikusan reagál. Kisfőnök kapkodja a fejét.
KISFŐNÖK:
Mi van? Mi van?
Szemere a forrasztópákát a Kisfőnök mellbimbójába nyomja. A Kisfőnök megdermed, agya alig hiszi el, amit érez. Sikítva felüvölt. Menekülne a páka elől, de képtelen rá.
Farkas most már fütyörészik, miközben nagy műgonddal sütögeti a húst. Vidáman kortyol a borból, a szafttal locsolgatja a húst. Nemcsak jó szakács, élvezi is a főzés.
Kisfőnök meztelen felsőtestén már több seb éktelenkedik. A férfi a fájdalomtól zihálva sír. Szemere ismét főnökére néz. Hont az ájulósra mutat. A két férfira néz, majd feléjük emeli a pákát. A férfiak még intenzívebben reagálnak. Hol az egyik, hol a másik orra alá tolja vészes közelségbe a pákát. A férfiak rettegnek, guvadt szemmel követik a pákát. Végül az ájulós előtt áll meg a páka. Olyan közel van az arcához, hogy a homlokára lógó hajfürtjei megperzselődnek. Szemere mélyen belenéz áldozata szemébe, közben a pákát lassan leengedi. Az ájulós hasán érzi a páka hőjét, és próbál minél inkább elhúzódni előle. Könyörögve néz Szemerére, fejét rázva kéri, hogy ne tegye. Szemere a nemi szervébe nyomta a pákát. Az ájulós amennyire csak lehet, megpróbálja ágyékát minél hátrébb húzni. Még leragasztott szája ellenére is jól hallhatóan felüvölt. Fűst száll fel, amint nadrágja és a bőre égni kezd.
KISFŐNÖK:
Neee! Őt ne!
Szemere elveszi a pákát. A másik férfi bevizelt. Hont előlép a háttérből. Valamit mond Szemerének.
HONT:
Miért ne?
KISFŐNÖK:
Őt ne! Mindent elmondok, de őt ne!
HONT:
Kissé kiábrándító, hogy egy férfi, aki ilyen jól tűrte az égetést, érzelmileg ennyire zsarolható. Csak nem a szeretője?
KISFŐNÖK:
A testvérem.
HONT:
Furcsa, nem is hasonlítanak. Megjegyzem, hiba ilyen adut adni egy ügybuzgó munkatárs kezébe.
KISFŐNÖK:
Elmondok mindent, csak ne bántsák! Elmondok mindent, esküszöm!
HONT:
Nem tudom számolta-e, de ez volt a hetedik „esküszöm". Ehhez képest elég sokat hazudozott. Meg kell, hogy mondjam, a bizalmam romokban hever.
KISFŐNÖK:
Tényleg elmondok mindent, amit tudok róluk, csak ne bántsák a testvérem. Kérem!
HONT:
A saját érdekükben remélem, hogy valóban így lesz.
Farkas az előbb kinyitott vörösboros üvegből kevés bort önt a húsra, majd alacsonyabb fokozatra tekeri a gázt.
Hont óvatosan lefejti a Kisfőnök szeméről a ragasztószalagot. Vér és könny folyik ki. Hont, akár egy jó szándékú ambuláns orvos grimaszol a látványhoz.
HONT:
Ájájáj, ez elég csúnya! Lesz mit borogatni holnap.
Miután megszokja a fényt, észre veszi maga előtt Hontot. Mélyen egymás szemébe néznek. Tekintetén látszik, mentálisan sokkal jobb állapotban van, mint fizikálisan.
SZEMERE:
Kész!
Hont kilép a Kisfőnök elől. Szemere a mási kettőről is levágta a pólót. Az öccs összerogyva ül. Mellbimbóikon krokodilcsipesz. Egyikőjük melléből vér szivárog, ahogy a csipesz túl erősen harap a húsba. Csipeszekből kábelek futnak hátra.
KISFŐNÖK:
Rohadékok! Hagyják békén őket! Erre semmi szükség! Hagyják békén a testvérem! Beteg a szíve!
NEMERE:
Akkor szedjen tangót!
HONT:
Ez mindössze elővigyázatosság, elkerülendő a hazudozást.
KISFŐNÖK:
Elmondok mindent. Esküszöm elmondok mindent, csak ne bántsák őket.
HONT:
Akkor halljuk azt a mindent!
KISFŐNÖK:
Nem mindenkinek, de tudunk munkát szerezni.
HONT:
Kinek tudnak?
KISFŐNÖK:
Húsz és negyven közötti, egyedül élő, egészséges férfiaknak leginkább. De van amikor nőket is kérnek.
HONT:
Kik?
KISFŐNÖK:
Nem tudom. Csak hívnak, és megmondják, hogy mikor mi kell.
HONT:
Ki hívja?
KISFŐNÖK:
Mindig ugyan az, egy idős, rekedt férfi hang.
HONT:
Mikor beszélt vele utoljára?
KISFŐNÖK:
Október elején szokott hívni. Két éve volt, hogy május környékén hívott, de abból végül nem lett üzlet.
HONT:
Mi a száma?
KISFŐNÖK:
Nem tudom, mindig más számokról hív. Egyszer visszahívtam, de csak egy fülke jelentkezett.
HONT:
Honnan ismeri?
KISFŐNÖK:
Sehonnan. Az a férfi hívott fel úgy öt-hat éve. Egy barátomra hivatkozott, akivel együtt szolgáltunk a Légióban.
HONT: (franciául)
Hol viselte a kepi blanc-t katona?
KISFŐNÖK: (franciául)
Másod osztályú felderítő tizedes voltam Eritreában, uram.
HONT:
És hol található a barátja?
KISFŐNÖK:
Nem messze Marosvásárhelytől, egy temetőben. Négy éve meghalt, vízbe fúlt.
HONT:
Hát, az bizony pech.
Farkas egy lávaköves grilezőre teszi a felvágott zöldségeket, és füstölt mozzarellát. Olíva olajat és fűszert szór rájuk. Bekapcsolja. A piros kontroll lámpa világítani kezd.
Az ájulós és a társa tökéletes szinkronban megfeszülnek, ahogy testüket átjárja az áram.
KISFŐNÖK:
Állatok, hagyjátok abba! Megölitek! Az igazat mondtam, az igazat mondtam! Kérem hagyják abba, csak az igazat mondtam, mindent elmondok, csak hagyják abba, ne csinálják hagyják abba!
Az áram lekapcsol. Az ájulós elernyed, a másik férfi kapkodva veszi a levegőt. A Kisfőnökre néz. Tekintete beszédes. Hont az ájulós nyaki ütőerére teszi ujját.
HONT:
Hosszú órák óta vannak nálunk, gondolom már mennének haza?
KISFŐNÖK:
Igen uram, szeretnénk.
HONT:
Két kérdést kell még tisztázni, így csak magán múlik mikor végzünk.
KISFŐNÖK:
Kérem ne bántsák.
HONT:
Ezt most hagyjuk. Hogy jutnak el hozzájuk az emberek?
KISFŐNÖK:
Van egy telefonszám amit fel kell hívnom ilyenkor. Egy üzenetrögzítőre rámondom a nevüket, állampolgárságukat és a paszportszámot vagy bármit, amivel igazolni tudják magukat. Másnap újra felhívom a számot, és az üzenetrögzítőn egy géphang elmondja, hogy az emberek közül kit hova küldjek.
HONT:
Hova kell menniük?
KISFŐNÖK:
Mindig más címet adnak. Van amikor Budapesten, van amikor vidéki címen várják őket.
HONT:
Azoknak leadta már a nevét, akik ma jelentkeztek?
KISFŐNÖK:
Igen.
HONT:
Hazudik.
Szemere már kapcsolja is az áramot, a két férfi teste újra megfeszül.
HONT:
Mi a szám amit hívni szoktál?!
KISFŐNÖK:
Hagyják abba! Megölik! Nem érti, megölik! Hagyják abba! Hagyják abba!
HONT:
Mi a szám?
KISFŐNÖK:
Hagyják abba!
HONT:
Mi a szám?
KISFŐNÖK:
Géphang!
HONT:
Mi a szám?
KISFŐNÖK:
Géphang!
HONT:
Mi az a géphang?
KISFŐNÖK:
Így van beírva a telefonomba! Géphang! Géphang! Hagyják abba!
Az áram lekapcsol.
HONT:
Nos?
KISFŐNÖK:
Még nem hívtam fel.
HONT:
Akkor most melyik?
A testek újra megfeszülnek az áramtól.
KISFŐNÖK:
Nem hívtam! Nem Hívtam! Nem hívtam! Nem volt náluk paszport, nem hívtam!
Az áram lekapcsol.
HONT:
Nehezen viselem a megbízhatatlanságot. Maradhatunk abban, hogy nem hívta fel?
KISFŐNÖK:
Nem hívtam fel, nem hívtam fel.
HONT:
Összpontosítson egy kicsit, mindjárt végzünk. Hogy fizetik magukat?
KISFŐNÖK:
Nem kézpénzzel fizetnek. Ahány embert átvesznek, máskor annyiszor nem kell fizetnem papírokért.
HONT:
Ki a kapcsolata?
KISFŐNÖK:
Újszászi alezredes.
HONT:
Újszászi mi?
KISFŐNÖK:
Nem tudom, csak így hívatja magát. Esküszöm nem tudom, esküszöm, ötven körüli alacsony testes ember, egyszer találkoztam vele, a bal lábára sánta, esküszöm csak ennyit tudok róla, ne kapcsolják be, könyörgöm, nem tudok mást róla esküszöm, ne kapcslják be könyörgöm.
HONT:
Gratulálok barátom, végig csinálta. Egy cigarettát?
Kisfőnök annyira meglepődik a hírtelen váltástól, hogy ő maga is átvált.
KISFŐNÖK:
I.. i.. igen.
HONT:
Oldozd el őket. Talán túlzott brutalitásnak tűnt, amit tettünk, de gyorsnak és hatékonynak kellett lennünk. Remélem, megérti?
KISFŐNÖK:
Hogy van a testvérem?
SZEMERE:
Már egy órája halott.
Tarkón lövi a Kisfőnököt, akinek meglepődni sincs ideje. A másik két férfihoz lép. Duplázva mindkettőjüket fejbe lövi.
HONT:
Mehetnek a savba.
Farkas már a terítésnél tart, mikor megszólal a kaputelefon. Farkas oda megy és felveszi.
FARKAS:
Nyitom.
Kabátjára néz. Benyúl a zsebébe, és kiveszi a Balmaztól kapott fiolát. Az ujjára csöppent belőle, és a nyakára keni.
Utolsó kommentek